Mezőkeresztes

Üdvözöllek saját készítésű oldalamon

                                               "Mezőkeresztes ma
                                                szebb jövőbe szárnyal,
                                                együtt dobog a szíve
                                                a magyar Hazával."

                                                             Gáspár Sándor:  Mezőkeresztesi csata

 Mezőkeresztes 4300 főt számláló kisváros Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Mezőkövesdi kistérségben. A megye déli részén fekszik, Mezőkövesdtől 11, Miskolctól közúton 35 kilométerre délre található. Vasútállomása a Budapest–Sátoraljaújhely-vasútvonalon Mezőnyáráddal közös.
 A település nevét valószínűleg a Diósgyőrben letelepedett keresztes lovagokról kaphatta, akiknek e tájon kiterjedt birtokaik voltak.

 Mezőkeresztes város a megye déli csücskének egyik legrégebbi, sok történelmi vihart megért ősi települése. Borsod megye területe már 40 ezer éve lakott, ezen belül Mezőkeresztesé is. Tipikus településmagként, valamikor a történelmi idők előtt jöhetett létre a Kács-Sályi patak partján, a Csincse-patak és a Tardi-ér között. A belterületén ugyan nem végeztek régészeti ásatásokat, de beszakadt vermekből, alapásásokból a bükki barlangi leletekhez hasonló ősrégi használati tárgyak, eszközök kerültek elő. A korai népvándorlás megindulása után a feltételezett szórványtelepülést a szkíták foglalhatták el, akik nagyon érdekes és értékes nyomot hagytak maguk után: az Aranyszarvast. A gyönyörű aranylelet a régebben a településhez tartozó Zöldhalompusztán került elő 1928-ban (Zöldhalompuszta 1995. január 1. óta Csincse része). 

  Valószínűleg már az őskorban is éltek itt emberek, az ősi használati tárgyakból, amelyeket a beszakadt vermekben találtak, erre lehet következtetni.
 A III. században a kelták, az V. században a jazigok-szarmaták jöttek ide, majd a hunok-avarok telepedtek le itt. Ebben az időben építették Csörsz árkát, ami a támadások ellen sánc- és védvonalként szolgált.

 A XIV. században Mezőkeresztes Diósgyőrhöz tartozott. A település 1456-ban V. László királytól városi rangot, címert és pecsétet kapott. Mátyás király 1471-ben további kiváltságokkal ruházta fel a várost. Az egri ostrom után három évvel Bornemissza Gergely itt ütközött meg a nyílt mezőn a törökkel, a sokszoros túlerő miatt azonban csúfos vereséget szenvedett. A törökök őt magát is elfogták, rabláncra fűzve Sztambulba vitték, ahol felakasztották. 1596-ban szintén nagy csatára került sor, ez volt az ún. mezőkeresztesi csata vagy a "borsodi Mohács". Az ütközetben a keresztény hadak fényes diadalt arattak, a török megfutamodott. Sajnos, több okból, mégis fordult a kocka: a zsákmányra éhes zsoldosok nem törődtek a törökök üldözésével, akik egy idő után visszafordultak a menekülésből, és csapást mértek az ellenfélre. Korabeli adatok szerint több mint 30 ezer ember holtteste maradt temetetlenül a csatatéren. A török bosszúvágyában az egész környéket feldúlta, az élet csak kiűzésük után indulhatott meg újra.

 A török hódoltság után rövid időre felvirágzó településnek Mária Terézia 1755-ben minden addigi jogába visszahelyezte.
 A szabadságharc idején Mezõkeresztes volt Görgey fõhadiszállása s utána sokat szenvedett a cári seregektõl, melyek Görgey nyomában megszállták az akkori Borsod-megyét.
 A XIX. század végén a város mindinkább visszaesett. Mind politikai, mind gazdasági tekintetben egyre hátrább szorult. Erre jellemzõ példa, hogy a vasút megépítése alkalmával az 1860-as évek végén a terv szerint a "vaspálya" Mezõkeresztest közvetlenül érintette volna, de a község nagygazdái és birtokosai ezt nem engedték.    

  Az I.Világháború közvetlen jelentõs harci cselekményekkel nem érintette Mezõkeresztest, de a II. Világháború során német csapatok beszállásolták magukat 1944. március 20-án községünkbe. Nemsokkal késõbb a zsidó lakosságot gettóba gyûjtötték és elszállították. A háború vége elõtti utolsó hónapokban a község állatállományának jelentõs részét elhajtották. A postahivatal távbeszélõ központját felrobbantották                        
 A község határában 1950-ben talált kőolaj fellendítette az ipari fejlődést.
 

 A hajdan volt keresztesi népviselet szorosan kapcsolódik a település folklórjához. Itt volt ugyanis a nagy múltú szűcsmesterség legtovább fennmaradt központja. A fekete selyemmel, később gyapjúval hímzett „keresztesi bundák” elvétve még ma is megtalálhatók a környező falvak házaiban. Később az ujjatlan bekecsek készítésére tértek át. Sajnos ma már nincsenek követői a hajdani mesterségnek.
 1950-ben Mezökeresztes és Keresztespüspöki Mezőkeresztes néven egyesültek.
 1970 március 1-jén Mezõkeresztes nagyközségi rangot kapott.
 Mind a mai napig nagy hírnévnek örvend a Mezõkeresztesi Férfikórus. Jogelõdje 1856-ban alakult és azóta képviseli községünket különféle versenyeken, fesztiválokon. 

 2009. július 1-jén újra városi rangra emelkedett.

Vályi András szerint "Püspöki. Keresztes Püspöki. Magyar falu Borsod Vármegyében , földes Ura az Egri Püspökség, lakosai katolikusok, fekszik Kereszteshez nem meszsze, határja jól termő, vagyonnyai jelesek, első osztálybéli."

                                                             Üdvözlettel: Bartók Sándor