Üdvözöllek saját készítésű oldalamon
Mezőkeresztes 4000 főt számláló kisváros a Bükk-hegység lábánál, Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli részén. Nem tartozik szorosan a „bükki települések” közé, már nem hegységi, sokkal inkább alföldi formakincs jellemzi. Az M3-as autópálya mellet Miskolc (35 km) és Mezőkövesd (11 km) vonzásában helyezkedik el. Vasútállomása a Budapest–Sátoraljaújhely-vasútvonalon Mezőnyáráddal közös.
Mezőkeresztes város a megye déli csücskének egyik legrégebbi, sok történelmi vihart megért ősi települése. Borsod megye területe már 40 ezer éve lakott. Mezőkeresztesé tipikus településmagként valamikor a történelmi idők előtt jöhetett létre a Kácsi-patak partján, a Csincse-patak és a Tardi-ér között. A belterületén ugyan nem végeztek régészeti ásatásokat, de beszakadt vermekből, alapásásokból a bükki barlangi leletekhez hasonló ősrégi használati tárgyak, eszközök kerültek elő.
A korai népvándorlás megindulásakor a feltételezett szórványtelepülést előbb a szkíták foglalták el (I.e.700 körül), magukba olvasztva a település addigi lakóit. Őket egy nagyon értékes régészeti lelet jellemez, a mezőkeresztes-zöldhalompusztai szkíta aranyszarvas. A mai Csincse község tehát a megtalált vezéri jelvény alapján egy szkíta vezéri szállás lehetett, amely egy hamvasztásos sír feltárásakor került felszínre 1928-ban.
.
A szkítákat az I.e. III. században a kelták szorították ki, vagy hódították meg, akik elsőként vertek pénzt is.
Az V. század ismét nagy népvándorlást tükröz. Ez idő tájt a jazig-szarmata népek települtek be a borsodi tájakra. Ez idő tájt épülhetett a Csörsz árok is, ami a támadások ellen sánc- és védvonalként szolgált. Innen aztán megint jókora történelmi hézaggal kerülünk szembe.
A történészek szerint a település neve a Diósgyőrben letelepedett keresztes lovagoktól származik, akiknek ezen a tájon volt kiterjedt birtokuk Gelej és Ábrány között. A helység neve - Keresztes alakban - 1409-ben szerepel írásban, de már egy 1238-ban kelt királyi oklevél említi a szomszédos Nyárád körüli földeken élő besenyők jogállásával kapcsolatban. 1323-ban terra Cruciferorum iuxta Narag formában tűnik fel újra, a johannita keresztesek - tatárjáráskor elnéptelenedett - birtokaként.
A XIV. században Mezőkeresztes Diósgyőrhöz tartozott, majd az egri püspökség és káptalan lett a földesura és kegyura. Ez időben a falu még mindössze 27 zsellérlakásból állt, amelyek "veremlakások" voltak. Nagy Lajos király volt az első, aki e vidék idegenekkel való betelepítését szorgalmazta az adófizető népsűrűség növelésére. A legnagyobb betelepítés Zsigmond király idejében történt. Ekkor nomád pásztorkodást folytató oláhok telepedtek le nagy számban Mezőkeresztesen, akik a későbbi évek során teljesen elmagyarosodtak.
A várossá történő fejlődés így megindult a V. László király 1456-ban mezővárosi címmel, évi négyszeri vásártartással, címer- és pecséthasználattal ruházta fel Mezőkeresztest. A fejlődést tovább segíti Mátyás király, aki 1471-ben további kiváltságokkal ruházza fel a települést. Anjou-kori felemelkedését a Budát Kassával összekötő országos főút élénk kereskedelmi forgalmának köszönhette, a többi út menti piachelyhez - Gyöngyöshöz, Kövesdhez, Miskolchoz, Gönchöz - hasonlóan. Az 1475-ben kiadott diósgyőri oklevélben elrendelte, hogy akik Keresztesen nyílt helyen, vagy mezőn új házat építenek 12 évi adómentességet élvezzenek. Adómentességet kaptak 5 évre azok is, akik régi, omladozó, pusztuló házakat hoztak rendbe. Tovább bővítette a kiváltságokat II. Lajos király azzal, hogy a település lakóit mindennemű hídvám alól mentessé tette.
A szépen fejlődő város további haladását a török betörése akasztotta meg. A törökök már Eger első ostromakor lerohanták Mezőkeresztest és adófizetővé tették több más hasonló, de kisebb településsel egyetemben. Az ostrom után három évvel 1554 novemberében Bornemissza Gergely, az akkori egri várkapitány vakmerően elibe jött a töröknek és nyílt mezőn megütközött velük mezőkeresztes alatt, azonban ezúttal csúfos vereséget szenvedett, sőt magát is elfogták és rabláncon Sztambulba vitték, ahol rövidesen felakasztották.
Ezeket a pusztulásokat csak tetézte az 1596 október 25-26.-ai a város határában lezajlott gyászos emlékű ütközet, a "mezőkeresztesi csata", amelyet néhány történész joggal "borsodi Mohács"-nak is nevez. Az ütközetben először az egyesült királyi és erdélyi sereg győzött a szultán vezetése alatt álló törökök felett, de amikor a győztesek a zsákmányoláshoz fogtak, a törökök visszafordultak és megverték a magyar sereget. Így a győzelem vereséggé változott. A törökök ekkor az egész megyét behódoltatták, Mezőkeresztest és vidékét feldúlták és elpusztították.
A török kiűzése után a kamara visszaszerezte a diósgyőri uradalmat és Mezőkeresztes is az uradalomhoz került. Mezőkeresztes azonban ebbe nem nyugodott bele és 12 ezer rajnai forint lefizetésével külön szerződést kötött a szepesi kamarával, amellyel 25 évre mentesült a földesúri fennhatóság alól. Ezt a szerződést Lipót király 1703-ban megerősítette, hogy a város ismét fejlődésnek induljon.
II. Rákóczi Ferenc is megerősítette a szerzett jogot és szabad vámot engedélyezett az ottani hidakra. Mária Terézia 1755-ben privilégiumot ad ki Keresztesnek, és mint városnak minden eddigi jogait visszaadja. A város tovább fejlődött, amit az is javított, hogy a postai út is rajta vezetett keresztül.
1799 óta a település neve Mezőkeresztes, amely a helység mezővárosi rangjára utal.
A szabadságharc idején átmenetileg Görgey főhadiszállása is volt, de utána sokat szenvedett a cári csapatoktól, akik az egész Borsod megyét megszállták és a lakosságot lépten, nyomon zaklatták, amúgy orosz-módra. De azért még mindig tartotta magát a település, bár a XIX. század végén már érezhető volt a visszaesés, aminek következtében mind politikailag, mind gazdaságilag egyre háttérbe szorult. ha ennek valóságos okait keressük azt látjuk, hogy mezőkeresztes ebben az időben teljesen a nagygazdák és földbirtokosok hatalmába került, akik végső soron a község előjáróságát is választották. Ezek egy akaraton voltak és ez az akarat arra irányult, hogy megakadályozzanak minden egyszerű reformot, amit a kisebbségre szorult haladni kívánó erők megvalósítani szerettek volna. Jellemző példa maradt máig is a vasút kérdése, amit a település mellett közvetlenül akartak megépíteni. A nagygazda klikk ezt a leghatározottabban leszavazta. Így került a vasútállomás 3 kilométerre a falutól, mivel féltek a mozdony szikráitól, ami esetleg felgyújthatja volna a kazlaikat és az aratás előtti érett búzatábláikat. Ilyesmitől sem Mezőkövesd, sem Mezőnyárád nem félt. Nem is bánták meg soha. Mezőkeresztesen ez a magatartás a haladással szembeni tudatos ellenállás volt, ami sokáig kísérője volt a falunak.
Ebben az időben Magyarországon két falunak is Mezőkeresztes volt a neve. A postaforgalom szélesebb körű elterjedése miatt a másik falut 1912-ben Biharkeresztesre keresztesték át, Mezőkeresztes pedig megtarthatta eredeti nevét.
Az I. Világháború közvetlen jelentős harci cselekményekkel nem érintette Mezõkeresztest, de a II. Világháború során német csapatok beszállásolták magukat 1944. március 20-án községünkbe. Nem sokkal késõbb a zsidó lakosságot gettóba gyûjtötték és elszállították. A háború vége elõtti utolsó hónapokban a község állatállományának jelentõs részét elhajtották. A postahivatal távbeszélõ központját felrobbantották
A község határában 1950-ben talált kőolaj fellendítette az ipari fejlődést.
A hajdan volt keresztesi népviselet szorosan kapcsolódik a település folklórjához. Itt volt ugyanis a nagy múltú szűcsmesterség legtovább fennmaradt központja. A fekete selyemmel, később gyapjúval hímzett „keresztesi bundák” elvétve még ma is megtalálhatók a környező falvak házaiban. Később az ujjatlan bekecsek készítésére tértek át. Sajnos ma már nincsenek követői a hajdani mesterségnek.
1950-ben Mezökeresztes és Keresztespüspöki Mezőkeresztes néven egyesültek.
1970 március 1-jén Mezõkeresztes nagyközségi rangot kapott.
1980 óta a város elveszítette népességének egyharmadát.
Mind a mai napig nagy hírnévnek örvend a Mezõkeresztesi Férfikórus. Jogelõdje 1856-ban alakult és azóta képviseli községünket különféle versenyeken, fesztiválokon.
2009. július 1-jén újra városi rangra emelkedett.
"Mező-Keresztes, magyar mezőváros Borsod vármegyében... rónaságon, a pest-miskolczi országutban. Egész határkiterjedése 17,709 hold... Erdeje a városnak nincs. A föld harmadik osztályú... A tágas legelőn szarvasmarha, apró faj ló, és magyar juh nagy mennyiségben tenyésztetik. Gazdaságát a nép meglehetős szorgalommal és kedvvel üzi. Azonban a hó-olvadások s nagyobb eső-szakadások alkalmával a cserépi hegyekből rohanó vizek sok kárt tesznek, különösen a határ alsó részit nagyon elöntik, s szabályozásukra még eddig semmi sem történt. Népessége a városnak 3889 lélek. Nemszerint 2398 férfi, 1491 nő; vallás szerint 111 r. kath., 3689 ref., 89 zsidó. Nyelvökre nézve mind magyarok. Telkes gazda van 497, zsellér 247, lakó 43. Összesen 77 mester, 9 legény, 20 inas. Czéhök csak a csizmadiáknak van... Nevezetessé teszi Keresztest 1596. év octob. 26-án a törökön nyert győzelem..." (kelt.1851.)
Üdvözlettel: Bartók Sándor
mezőkeresztesi lakos